Minden újszülött tudós énje csupán képességekkel érkezik a földre.
A baba ennek köszönhetően kezd önmagával ismerkedni.
A tudós én rügyfakadása révén kezdi begyűjteni az ismereteket.
Feltűnnek neki a hajladozó ágak, rezgő levelek, kismadarak éneklése, villám dörrenése. Megfigyeli saját kezét. Fokról-fokra fedezi fel ujjacskáit, és miközben meg tanulja használni őket, megtanulja elfogadni a környezetét, megtalálja helyét a világban, ami érdekli őt, és engedi, hogy a tudós énje egyre több ismeretet fogadjon magába.
A jól táplált tudós én pedig egyre inkább nyit a világ felé, hajtja őt a tudásvágy, és minél több ismeretre tesz szert, annál inkább látja, hogy milyen parányik vagyunk a hatalmas Isten kezében. Valamint azt is érti, hogy milyen csodálatos a világ minden teremtménye.