(A kép az eredeti rajz alakhű másolata, a belső tartalom nélkül.)

Pár évvel ezelőtt egy harminc feletti hölgy vendégem a Robelin-féle graforajz – Képzeletbeli kertépítést faggatva, nem várt módon kapott választ arra a kérdésre, hogy miért nem sikerül neki az életben majdhogy nem semmi, ami másnak simán megy.
A megbeszélésnél kértem, tegye első helyre azt a témát, ami az összes gondja között leginkább nyomasztja.
A lerajzolt képzeletbeli kertje egy tökéletes vese alakját mutatta.
Gondolom, már kitalálták, mit felelt. A magányosságtól szenvedett. Aztán – szinte mentegetőzve – rögtön rátért, hogy ő egy vesével született, de nem ezért rajzolta ezt az alakzatot, ami rámutatott, mi történt a múltjában.
Az okfeltárás segített neki szembenézni a félelmeivel, s meglátta bennük, hogy azok csupán vélt kőfalak, és nem valós akadályok.
Amikor a félelmeinkről kiderül, hogy nem rejtenek magukban emberevő rémségeket, akkor már azt is látjuk, hogy csupán paravánok, amiken képesek vagyunk átlépni.
Az asszociációs virágkártyák elárulták, mi segítheti, hogy ami addig blokkolta, onnantól egy ártalmatlan esemény legyen az emlékeiben.